Erdő... Süvölt a szél a fák között zúgva, zokogva, nyögve, fájva, sivít a szél a fák között s a magyar erdő magyar fája ingatja koronás fejét. De csak fejével bólogat, s a törzse szikla- szent-szilárd: lombos fejével bólogat és nem fél, hogy az égi bárd csattanva mellen ütheti. ... A szálfák között, hej, be törpe egy ember-parány, mint magam, félőn, lapulva, hej, be törpe, s homloka mögött hangtalan reszketnek a gondolatok. Arra gondol, hogy zúg a szélvész, és jaj, ha őt is földre vetné! Arra gondol, hogy zúg a szélvész és vajjon nem törnek-e ketté a meg- nem-hajtott derekak? Dsida Jenő Hier klikken om te bewerken. | Szeretet Szeretem én az eget úgy, ahogy van, derűsen, borúsan, szeretem a földet is úgy, ahogy van, sárosan porosan. Nem válogatok sem égben, sem földben, sem időben, sem térben, arravaló, hiszem, hogy térdre essek,- arravaló a térdem, Arravaló az út, hogy menjek rajta, s hogy ráboruljak holtan, mint egy ledőlt fa, ne tudja bár senki, hogy ki voltam s mi voltam. Erdélyi József om te bewerken. |
0 Comments
ŐSZ VÉGÉN Ki, ki a mezőre! nem állhatni ellent: Gyönyörű idő van, a lég enyhe, tiszta: A csapodár tavasz megbánta, hogy elment, Az jött ujra vissza. Tavaszi sugárral a megifjodott nap Fénybe öltözteti a világos eget; Fehér gyolcs ruhában jőnek, udvarolnak Távol a föllegek. Hallom indulóját költöző madárnak A végtelen ürből, mely fölöttem kékül. Nyár és kikelet van, a tavasznak, nyárnak Szeszélyei nélkül: Sem a változó nap, mint a beteg ember, Nem siratja minden pillanatnyi kedvét; Sem a rekkenő hév, váratlan dörejjel, Tűz-kanócot nem vét. Harmatos mezőben, hol ezüst ér ballag, Nem sápad halálra a legyilkolt fűrend; Virul a rét újra, öltözik a parlag. Minden újul, örvend. Csak te nem derülnél, fátyolos kedélyem?... Tavaszod megtértét soha ne reméljem?... Zelk Zoltán:
Október paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi, hiszen nem megyen ő messze, csak addig fut, míg rátalál, a bátyjára, Novemberre. Őszi rondó Nedves avar fűszere illan permetező őszi esőben Friss zamatát őrzi, miközben Nap sugarát gyűjti, ha csillan Felleg alól néha kivillan fénye, s amint izzad erősen - Nedves avar fűszere illan Illata száll messze, amíg csak hordja a szél szerte, ha röppen, s oldja - akár - mostoha ködben Lombja-veszett fák töve sírhant - Nedves avar fűszere illan |
AuthorWrite something about yourself. No need to be fancy, just an overview. ArchivesCategories |